Nekem semmi bajom a galambokkal.De tényleg. Nem zavarnak, egy csomó idős néninek és bácsinak jelentik az egyetlen örömet az életben, meg végülis menő ha egy városban szabadon élnek állatok.Persze ez nem változtat a galambok ürülékének szállási íve, illetve az én fejem, ruhám, bármim kapcsolatán, amit már mondottam volt.
Namármost. Mindig is csodáltam a galambokat azon páratlan képességük miatt, hogy végtelen nyugalommal az utolsó pillanatig ott maradnak az úttesten, és csak akkor szállnak el, szintén nyugodtan, de dinamikusan, amikor már nagyon muszáj.www.muszaj.hu Ez volt az én elméletem.HOGY MINDIG ELSZÁLLNAK.MINDEGYIK.AZ UTOLSÓ PILLANATBAN.
Sajnos, ez az elméletem ma délután, a Vörösmarty utcában megdőlt.
Sajnálom, no nem azért mert menő elmélet volt, nem is volt az, nem is tekinthető ez igazi elméletnek, inkább tapasztalatnak, de sajnálom Galamb urat. Vagy hölgyet.Nyugodjék békében.